Ennél pengébb szedánt jelenleg nem ismerünk

Autó-Motor

Oszd meg másokkal is

Évek óta nincs már Nissan Primera, az Avensis napjai is megvannak számlálva, a Citroën utód nélkül hagyja kifutni a C5-öt. A Peugeot-nál sem hülyék dolgoznak, pontosan tudják, hogy a terepjárók piaca aranybánya, amit elég jól művelnek, a 3008 és 5008 tisztességesen megalkotott példányok. De azt is látták, hogy lehet a D szegmensben is pénzt keresni, ha jó minőségű és merész formájú autóval állnak elő. 

Az utóbbit rögtön ki is pipálhatjuk:

ütős, dögös formában csomagolták a 4,75 méter hosszú új 508-ast.

Alacsonyabb és rövidebb is, mint elődje, ami ritkaság, főleg, hogy ezt rögtön az elején le is írják a sajtóanyagban. A kurtább kasztnit viszont szélesebbre vették, és a hagyományos négyajtós formából ötajtósat faragtak, ami egyrészt praktikusabb (könnyebb a hátsó ablakkal együtt nyíló csomagtérajtón keresztül pakolni), másrészt jóval vagányabb kiállásúvá teszi. Ettől még nem lesz fastback, ahogy a gyári kommunikáció nevezi, de kétségtelenül megvan az a fajta kisugárzása, amitől hatalmába kerít a vezetni akarom érzés.

Ezek a rövid túlnyúlások, a keret nélküli ablakok, és szúrós tekintetet adó LED-es fényszórók totálisan levesznek a lábamról.

Bent folytatódik a tervezői sziporkázás. A vörös bőrrel bevont ülések uralják a teret, pedig érdemes barangolni még indulás előtt a részletekben. Ha a Peugeot manapság híres valamiről, az i-Cockpit az. Ügyes marketingfogás, pedig csak arról van szó, hogy az átlagosnál kisebb méretű kormánykerék és a digitális műszerfal olyan vezetői környezetet ad, ami sportos, és feleslegessé teszi a head-up display kialakítását. A középkonzol és a műszerfali kapcsolók tovább utaznak a merész dizájnvonaton, annyira jó látni, amikor egy autógyárnál nem a megszokott sablon szerint tervezik a vezérlőgombokat, mégsem kell percekig hülyén forgatnom a fejem, ha rádióállomást szeretnék váltani. 

Műszakilag mindent tud az 508-as, amit ma prémiumon innen és túl el tudunk képzelni.

Androidos és Apple-mobilok könnyen csatlakoznak a középkonzolhoz, és azokról kiválóan működik a Google Maps vagy a Waze. A gyári sem rossz, de a mobilok rugalmasságához nem ér fel. A sávtartó továbbra sem a kedvenc extrám, kissé szögletesen végzi a dolgát, faltól falig kihasználja a sáv teljes területét, mintha egyenesen nem akarna menni.

Masszírozós, cefetül kényelmes ülésekben utaztunk a francia partokon. Elöl úgy tűnt, teljesen rendben van a helykínálat, hátul csöppet passzentos a méretezés. A prémium liga célbavétele nem csak úgy nagy szájjal odamondott valami, határozottan megfigyelhető, hogy az igényesebb beszállítói szalagról válogatták a műanyagokat és fabetéteket.

Amikor ennyire rendben van a külső és belső, halálos félelemmel közelítek a vezetéshez, nehogy arcul csapjon a valóság egy rettenetesen szar futóművel vagy kormányzással. Ez itt kérem hepiendes történet, sportosba hajló vezetési élménnyel, pöpec kormányzással és olyan futóművel, amit felárért a vezetési stílusunkhoz is tudunk hangolni. Félreértés ne essék, a kényelem-sportosság tengelyen még mindig a kényelemhez vagyunk közelebb. A nyolcfokozatú automata váltó szépen végzi a dolgát, bár a sportos üzem nem a legjobb barátja, mégis hülyék lennénk kézi kapcsolásút kérni helyette (de persze igény esetén az is van, hat fokozattal).

Ha aggaszt a tendencia, hogy egyre kisebb köbcentiből és egyre nagyobb turbókból épülnek a motorok, van egy rossz hírem: az 508-as alap dízelmotorja 1,5-ös, a benzines meg épp egy decivel nagyobb csak. Ebben viszont az a jó, hogyha nem nyomod, nem is fogyaszt sokat (nekünk tíz liter körül volt), cserében ott van az a 225 lóerő, ami néha napján nem jön rosszul. A vékonyabb kivitel 180 lóerős. A konszolidált cégautós verziót a 180 lóerős kétliteres dízel képviseli, ami papíron igazi gyöngyszem: 235 km/h végsebesség, 4,7 literes fogyasztás, és 8,3 másodperces gyorsulás jár vele. A dízelsort az 1,5-ös 130 lóerős nyitja, amúgy teljesen elfogadható vehemenciával közlekedik. 

Ha rajtunk múlna, simán megszavaznánk a középkategóriás cégautók királyává az 508-ast,

sokkal szívesebben néznék tucatszámra az utcán a Passatok és Škoda Superbek helyett. Fontos kérdés lesz még az ár, ami majd az októberi piacbevezetés környékén tudunk meg. Csak reménykedhetünk, hogy az árazást is legalább olyan jól lövik be, mint magát az autót.

És még valami: a kombit is nagyon szeretnénk már élőben látni!

Ez is érdekelhet:

A kölyökjaguár színre lép – Jaguar E-Pace-teszt – Roadster

Milyen egy kölyökjaguár? Játékos, bájos, szerethető, néha kicsit esetlen, aki olykor megmutatja a karmait és erejét. Megnézzük az E-Pace-t, és azt mondjuk: stimmel.

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!