Forradalmat csinált, aztán megnyugodott – Nissan Qashqai-teszt

Autó-Motor

Oszd meg másokkal is

Nézőpont kérdése, hogy az erőforrások józan kihasználásnak, spórolásnak, igénytelenségnek, következetes imidzsnek vagy simán csak trendnek hívjuk, hogy egy egyszer jól-rosszul elkészült arcot húznak rá különböző autókra, de az tény, hogy a korábban bármilyen fényviszonyok között, bármilyen szögből könnyedén megkülönböztethető Nissan X-Trail és Qashqai ma már szemből tök ugyanolyan.

Akár még filozófiát is találunk hozzá: mindkettőnek nagyon komoly érdeme – vagy csak szerepe, ki hogyan látja napjaink autófogyasztási szokásait – van abban, hogy a Nissan ma már joggal definiálja magát alapvetően crossover és/vagy szabadidő-autó gyártóként. A Qashqait – a 2017 első félévi eladásokra hivatkozva – egyenesen Európa legkedveltebb SUV-jaként említik, és nem is nagyon kell régre visszaemlékeznünk, hogy igazoljuk, mekkora újdonság volt a maga idejében a kicsit megemelt, de bőven a józanság határain belül maradó kompakt megjelenése.

Azóta nemcsak annyi történt, hogy több mint kétmillió ember vett egy Qashqait, és a legnagyobb részük elégedett is volt vele, hanem a járműkategória teljesen átrendezte a piacot, jelentéktelenné téve például a korábban hódító egyterűeket. Bár jó volt a Qashqai, korábban lényegében az is elég lett volna, hogy volt, ennél viszont ma már sokkal több kell.

Ezért fontos a 2014-től kapható második generáció frissítése. A X-Trail-orr persze ennek csak az egyik eleme, ahogy ilyen esetekben szokás, módosították a lökhárítókat, a motorháztetőt, van néhány új színárnyalat, belül új a kormány, kényelmesebbek az ülések, alapvetően viszont maradt az egyszerű, ingerek kiváltására kevésbé alkalmas berendezés.

Lényegesebb újdonság a ProPilotnak nevezett csomag, amely radaros sebességtartót, aktív sávtartót, holttérfigyelőt, dugó- és parkolóasszisztenst, éberségfigyelőt és keresztirányú forgalom-figyelmeztetést tartalmaz, van továbbá vészfékező, táblafelismerő, automata fényszóróvezérlés, 360 fokos kamerarendszer – szép, hosszú, 2018-nak megfelelő lista, még akkor is, ha a tételek az olcsóbb verziókhoz persze felárasak.

A tesztautóból nem hiányoztak, és használhatóan is működtek az egyes funkciók, valószínűleg mégsem ezen áll vagy bukik a frissített Qashqai sikere. Fontosabb lehet például a térkínálat: ebben a Qashqai a kategóriaátlagot hozza, ami azt jelenti, hogy négy személy számára elegendő a hely, igazán jó Qashqai-utasoknak viszont csak akkor számítanak, ha képesek kisbőrönddel is utazni, mert a 410 literes csomagtartó ma már szerénynek számít – a generációváltásnál biztosan nő majd, egy modellfrissítés ehhez kevés, a korábbi változathoz képest így is nyertek majdnem harminc litert.

Ijesztőnek tűnt, hogy a tesztautó 1,6 literes dízelmotorjához CVT, vagyis fokozatmentes automata váltót kapcsolódott. Ezek autókban úgy szoktak működni, hogy a nagy gázadás közvetlen eredménye a felbőgő motor, amit előbb-utóbb követ valamennyi gyorsulás. A Qashqaiban szerencsére nem ilyen, és nemcsak azért, mert kifejezetten csendes a motor: a CVT egészen jól imitálja a hagyományos automatákat, ami feltétlenül dicséret.

Az ügyesen szigetelt motor 130 lóereje elég: sportkocsi nem lesz tőle a Nissan, sőt, még sportos se, aki viszont normálisan szeretne vele közlekedni városban és autópályán – nagy eséllyel ilyen a vevői többsége –, elégedett lesz vele. A kocsmai, kinek az autója fogyaszt semennyit se játékban viszont nem a nyolc liter körül fogyasztó Qashqai-tulaja lesz a nyerő, kivéve persze, ha hazudik, de az csúnya dolog.

A Qashqai sikersztorijához kellett a kedvező, a kompaktvásárlók számára megfizethető ár is. Ez jelenleg minimum 5,88 millió forint (a tesztautó kb. a duplája), tehát ez továbbra is stimmel. Kérdés viszont, milyen érv szól a kocsi mellett a többé-kevésbé a Qashqai-teremtette, azóta viszont zsúfolttá vált kategóriában.

És itt érünk vissza az X-Trailhez, amely szintén slágermodellként segítette crossoveres-SUV-s irányba a Nissant, hogy aztán új változatában a mostani konkurenciaharcban próbálja őrizni a pozícióját. Egy a lehetőségek közül – írtam róla, és a Qashqainál is ezt érzem. Ott a terepképesség volt a plusz, itt nehezebb ilyet találni: erős átlagot hoz, a különlegesség érzete és ténybeli alapja nélkül. A mindennapokra amúgy elég, és lehet, hogy a további piaci sikerekhez csak ennyi kell.

Egy a lehetőségek közül – Nissan X-Trail 2.0 dCi 4×4-teszt

Szinte hihetetlen, hogy az X-Trail már a tizenkilencedik évét tapossa. Ez persze már a harmadik generáció, annak is a frissített változata, és mintha a Nissan kicsit el is kényelmesedett volna a majdnem két évtizedes siker hatására.

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!