Robusztus, ám mégis lopakodik az eklektikusan szép luxushibrid

Autó-Motor

Oszd meg másokkal is

Szépségről vitatkozni meglehetősen parttalan, ennél szubjektívebb téma kevés van a világon, erre egészen kiváló példa a Lexus közepes méretű SUV-ja, az NX 300h is. A Toyota prémiumágazatának legsikeresebb darabja ugyanis ritka megosztó, már külsőre is, és akkor még ki sem nyitottuk a méretes ajtót. Az NX átesett egy óvatos ráncfelvarráson, szakmai szemmel nézve pengébb lett, laikusként viszont leginkább csak széttárod a karod.

Ami talán szembetűnő mindenkinek, hogy nagyobb lett az egyébként sem kicsi hűtőmaszk.

Az orsó alakú, Predator-arc és a nappali menetfény meghagyott pipája olyan karaktert ad az autónak, amitől kíméletlennek és robusztusnak hat, miközben egyébként egy csendes kezesbárány.

Akkor sem csökken ez a kettősség okozta feszültség, amikor beülsz a járgányba. Kapkodod a fejed a rengeteg kapcsoló miatt, egy átlagautóhoz szokott szem – vagyis én – a felét sem ismeri fel elsőre, de leginkább az összhatás a bizarr.

Mondhatjuk, hogy szép, de legyen inkább nem csúnya. Olyan fura, én eklektikusnak tituláltam, de Féjja kolléga mondta ki a legleíróbb jellemzést:

ázsiai szép.

Szürreális káoszt voltak képesek összehozni odabent a tervezők. Telepakolták ugye a különböző formájú és színű műanyag kapcsolókkal; a nagyobbra húzott, és szebb képet adó, részletgazdagabb 10,3 colos kijelző mellé kapunk egy életveszélyes érintőpadot.

Igen, egy touchpaddal kellene szerencsétlenkedni vezetés közben, ha szeretnénk útvonalat váltani, vagy bármit módosítani a kijelzőn. Ez olyan szintű indokolatlan parasztvakítás, ami inkább már fájó.

A kijelző alatt viszont ott maradt az ikonikus kvarcóra, ami sokkal ízlésesebb lett, mint az elődje volt. Szépek a bőrök, igényes a varrás, precízek az illesztések, nem recseg, nem ropog, minden a helyén, még a műanyag sem bántó. Bármilyen zavaros is helyenként, az NX 300h-t alaposan összerakták.

A középkonzolban is minden megvan, sőt még több is, mint amire igény lenne: a kivehető sminktükörnek bizonyosan örülnek az útközben rúzsozó hölgy vásárlók, de ez egy újabb balesetforrás. Valamint az ilyenek miatt lett indokolatlanul széles az a középkonzol.

Ettől még egyébként végtelenül kényelmes az utastér, hely is van bőven, igaz, a 172 centimmel sok helyet nem foglalok, ám amikor beült az átlagban 189 centis haverházaspár, feltűnően szűkös lett a tér.

Hátul viszont bulit lehet rendezni, és bizony odatették a luxus luxusát, a prémiumok prémiumát, a gyerekek vidámparkját: a hátsó üléseket elektromosan lehet ledönteni és felállítani. Még a vezetőülésből is.

És az a vezetőülés meg elektromosan a helyére csúszik, amikor indítasz/bekötöd magad, kiszállásnál meg persze kienged. Mindezt memóriából, a legutóbbi beállítást használva. Ez az űrhajósfunkció teljesen leveszi a lábáról a magamfajta egyszerű felhasználót.

A hátsó tér nagysága és az akkumulátorok sem vettek el semmit a csomagtartó méretéből, ami 555 literesre sikerült. Nem túl magas, viszont a padló alatt rejtőzik egy újabb rekesz, ahova pótkerék híján befér egy kisebb japán család.

Érzem, hogy meg kell magyaráznom a címben rejlő ellentmondást, elvégre tényleg egy markáns megjelenésű autóról beszélünk, akkor mi az a lopakodás:

az, hogy ez az NX a világ egyik leghalkabb járműve,

annyira csendes (és annyira jól van szigetelve az utastér), hogy képes vagy felkapcsolva hagyni a motort, és bizony még szakértő szemmel, füllel sem tűnik fel, hogy a motor mikor vált a villanyról a benzinesre.

Mondjuk az előnyében a hátránya is benne van, néha elképesztően lomhának tűnik, normál vagy ECO (EV)-módban, a budapesti forgalomhoz szokott lábbal nyomtam a gázt, de bizony olykor belesajdult a lelke a kigyorsításba ennek a hibrid óriásnak.

Persze nem is erre tervezték, ők ott Japánban lényegesen nyugodtabban közlekednek, viszont ha ennyire nem szándék a gyorsulás meg a sebességhajhászás, akkor bizony nem feltétlenül kellett volna ennyire feszesre húzni a futóművet.

Amennyiben japánosan tolod a 2,5 literes, négyhengeres benzinmotorral felszerelt hibridnek, okosan odafigyelsz a visszatöltésre, akkor ez jelentkezni fog a fogyasztásnál is (4-5 liter). Ha viszont vereted rendesen, mert hát veretni kell, akkor megeszi a 8-8,5 litert is.

Lágyabb, nyugodtabb vezetést igényel egy ilyen hatékony hibridrendszer, mert akkor vagy használja az akkut, vagy szépen visszatöltöget.

Ezt a mutatványt a kijelzőn végignézheted, kis nyilak mutatják, épp mit használ a rendszer. Megpróbáltam mindezt gifek formájában megmutatni, de a budapesti közlekedés másik alapvetése az, hogy egy óceánon viharba keveredő lélekvesztőn is könnyebb lenne felvételt készíteni, mint a fővárosi utakon. Azért itt meg itt meg tudod nézni.

Ez a panorámatetős tesztautó alulról súrolja a 19 milliót, ami azért húzós, de 12-ért is lehet kapni egy kevésbé felszerelt, de pont így kinéző NX 300h-t. Aki beleszeretett ebbe a külsőbe, aki a Lexus luxusára vágyik, az bizony ennyiért egy remek autót kap. Egy szigorú tekintetű, de joviális apukát, aki ha kell, kemény, de nagyon vigyáz rád. Én a negyedik ikszen túl már jobban élvezem, hogy fentebb ülve tekintek a többiekre egy csendes, környezettudatos gyilkosban.

Ráadásul a japánok nem kispályáznak: 10 év vagy 200 ezer kilométer garanciát adnak a hibrid hajtásláncra, amit egyébként már több mint 20 éve fejlesztgetnek, tehát túl sok hibafaktor már nem is maradt.

(Fotó: Tóth István)

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!