20 éve hunyt el Schirilla György, a Nemzet Rozmárja

Hírek

Oszd meg másokkal is

Egy sajátos öttusázó, aki fut, úszik, gyógyít, ír és iparkodik minél több követőt szerezni a vegetarianizmusnak – így jellemezte magát a ma húsz éve elhunyt Schirilla György.

Schirilla György 1966-ban a jeges Duna átúszása után. Fotó: Fortepan

Pedig nem indult könnyen a sportpályafutása. Az 1939-ben született súlyos szívbetegséggel. A szülőket nem biztatták az orvosok, mindössze negyven évet jósoltak a fiúnak. Szívbaját tetézte, hogy tizenegy éves korára tolószékbe kényszerült, gyermekbénulás miatt egyik lábát sem tudta használni. Két évig kezelték a Mexikói úti kórházban, a kórteremben határozta el, hogy ha meggyógyul, olyan teljesítményt visz véghez, ami korábban még senkinek sem sikerült.

Felgyógyult, bár egyik lába vékonyabb lett. Ezt a testrészt csúfolta tizennyolc éves korában egy lány, mire a fiú úgy döntött, véget vet életének, és a jeges Dunába ugrik. A fulladást és a hirtelen szívhalált megúszta, kapott viszont egy tüdőgyulladást és egy hatalmas meglepetést: mindkét lábában elindult a vérkeringés.

Túlélése meghatározó élmény volt. Eldöntötte, hogy onnantól kezdve minden évben úszik a jeges Dunában. A fagyos kihívásra futásra és jógával készült, bőrét élesztővel kente be, hogy bírja a hideg vizet.

Harmincöt éven át kerülgette a jégtáblákat, de a szárazföldön is aktív maradt: 1967-ben harminckét nap alatt futja le a Budapest és Moszkva közötti táv 2216 kilométerét. Egy évvel később elfut Kenderesre, erről az útjáról Gazdag Gyula készített filmet, Hosszú futásodra mindig számíthatunk címmel:

1975-től évente körbefutja a Balatont, olykor nemcsak a saját futásával, hanem tanítványaival is törődve.

A sport mellett az egészséges táplálkozás is szenvedélyévé vált, tizenkét éves kora óta nem evett húst, viszont vízkúrákat tartott, és kimondottan károsnak nevezte a levesfogyasztást. Hosszú boldog élet című, 1989-es könyvében azt írja, hogy a leves a hús utáni legegészségtelenebb táplálékunk, „mert felhígítja a nyomornedveket, és ezt követően akármit is eszünk, az csak hiányosan tud felszívódni.” Úgy vélte, hogy az organikus nyers étel ”a meghosszabbított ifjúság záloga”.

A pincérként, taxisofőrként és testnevelő tanárként is dolgozó Schirilla Györgyöt hatvanévesen, 1999. február harmadikán érte a halál. Fia pedig azóta is rendületlenül ápolja az apja-teremtette hagyományt: minden télen úszik a jeges Dunában.

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!