Magyarország nem teljesít jobban, de a fotósaink igen

Hírek

Oszd meg másokkal is

Hétfőn kihirdették a 38. Sajtófotó-pályázat eredményeit, ahol díjat kapott fotósunk is. Mindig fontos pillanat ez januárban, nem csak a nyerteseknek, hanem mindenkinek: ilyen célirányos és erős látleletet (keresztmetszetet, kórképet, kinek melyik közhely fekszik) jó ideje nem láttunk és most egy darabig nem is láthatunk így egyben, csak, ha minden jól megy, jövő ilyenkor. Mutatjuk a kedvenceinket.

Bár az év legsúlyosabb (és természetéből fakadóan: legtöbbet fotózott) eseménye a Hableány katasztrófája volt – a hajón több tucat koreai turistával –, a sajtófotón csak három beküldött anyag kapott helyezést. Józan döntés volt ez: nem akarták, hogy az egész hír és riport kategória erről szóljon. Az is sokat elmond, hogy az év hírképe, Dombóvári Tamás Részvét című fotója nem magát a roncsot, vagy a kiemelés pillanatát ábrázolja, hanem egy csendes, intim mozzanatot: egy koreai nő imádkozik egy rózsával a kezében.

Dombóvári Tamás: Részvét

Az egyetlen „hableányos” egyedi hírfotó sem a roncsokat mutatja, hanem egy veszélybe jutott búvárt, akinek a víz alatt megsérült a felszerelése; ő nyújtja a kezét segítségkérőn kollégáinak. A Hableány kiemelésének napján több mint száz fotós és operatőr dolgozott a Margit hídon. Balogh Zoltán, az MTI fotósa kapta el egyedül a pillanatot.

Balogh Zoltán: Búvár veszélyben

Az utolsó anyag a témában egy sorozat: Ajpek Orsi, az index fotósa végigkövette az eseményeket, persze tisztes távolságból. Láthatjuk a keresést, a kiemelést, de a leginkább megrázóak szokás szerint az apró, ellesett pillanatok.

Ajpek Orsi: A Hableány tragédiája

Különdíjas lett Ladjánszki Máté Városi természet című sorozata, amelyben pofonegyszerű képeken mutatja be, hogy élnek (túl) a növények a zsúfolt urbánus közegekben.

Ladjánszki Máté: Városi természet

Csak pár éve vezették be a mindennapi élet kategóriát, amely egy kicsit még keresi a helyét: általában azokat a képeket sorolják ide a fotósok, amik egyszerűen nem férnek be máshova, a zsűri pedig főleg a társadalmi problémákról és egyéni drámákról szóló fotókat díjazza. Így kapott első díjat ez az egyébként csodás fotó az agyi bénulással diagnosztizált Regináról és a három terápiás kutyáról, akik körülveszik.

Cséfalvay Á. András: Kutyaterápia

A 38. sajtófotó-pályázat talán legmegrázóbb anyaga is a hétköznapi élet kategóriában nyert: Kovács Beáta egy reménytelen (és egyre romló) állapotban, éber kómában vegetáló lány, Sári hétköznapjait fotózta. Sárit egy kamion ütötte el négy éve, tíz műtét és rengeteg terápia után az orvosok gyakorlatilag lemondtak róla, szülei küzdenek érte nap mint nap, mindent feladva.

Kovács Beáta: Éber kóma

Bácsi Róbert László eközben tapolcai hippiparadicsomot fotózott. Különleges élet ez, mégis hétköznapi. Már csak terápiás célból is ajánlott végignézni.

Bácsi Róbert László: Szabad élet

Szokatlan (de annál inspirálóbb) képeket díjaztak a portré kategóriában. Ez az életkép valójában egy nagylátószögű önarckép a dokumenarista családfotózásban utazó Kölcsey-Gyurkó Sárától.

Kölcsey-Gyurkó Sára: Nyugalom szigete

Götzinger Laura pedig vesebeteg, az állapota ellen dialízissel harcoló édesapját fotózta le, a portré egyszerre harmonikus, feszült és nagyon-nagyon metaforikus.

Götzinger Laura: Apa

A portrésorozatok közül egyik jobb, mint a másik, szomszédunk, a 24.hu Bielik Istvánja (azóta szabadúszó) Gulág-túlélőkről készített anyagot, Balogh Zoltán pedig megkereste a Hableány-tragédia hőseit, miután nagyjából lecsengett az őrület.

Beilik István: Az utolsó mesélők

Itt pedig végre elsüthetjük büszkeségünket, Bankó Gábor kollégánk az nlc-nek készített sorozatát a hazai szado-mazo, azaz BDSM-szubkultúra bugyrairól. Inkább riport ez, mint portérsorozat, elvégre egy eseményt örökített meg, de a lényeg mégis a játékban (ez is a sorozat címe: Játék) résztvevőkön van, akár mutatják az arcukat, akár nem. A képanyag játékos, nagyon sok mindent elmesél, amit szavakkal nem lehet, és főleg: mentes minden ítélkezéstől.

Bankó Gábor: Játék

Nagyon szeretjük a punkokat. Az igaziakat, nem azokat, akik megveszik a H&M-ben a Ramones-pólót, miközben azt sem tudják, mi az, pfejj! Készítettünk róluk portrékat (mármint az igazi punkokról), néztük, ahogy összeverekednek a külön nekik szervezett majálison, de Mohai Balázs fotós egy lépéssel tovább ment: bele a pogóba, méghozzá méregdrága, vakuval felszerelt gépével. Az eredmény olyan is lett. Külön csodálatos, hogy a művészet (sorozat) kategóriába adta be és meg is nyerte.

Mohai Balázs: Pár akkord és indul a pogó

Eddig is jellemző volt, hogy sport kategóriában a vicces, vagy éppen drámai, de nem feltétlenül az adott sportág csodálatos pillanatait domborító, hanem a háttérben készült képeket díjazzák. Így nyerhetett az egyedi fotók közt ez a kép…

Földi Imre: Meglepetés

…és így lehetett második helyezett M. Schmidt János Paratriatlon Világkupán készült megindító sorozata.

M. Schmidt János: Alanya, Paratriatlon Világkupa

A társadalomábrázolás kategóriában (ez Magyarországon nagyjából a szegénységről szóló képeket jelenti) bajban voltunk: nem tudtuk eldönteni, hogy Mónus Márton Karácsony című képe-e a kedvencünk, amelyen egyszerűen, de tűpontosan bemutatja, milyen érzés egy hajléktalanszállóban ülni szenteste…

Mónus Márton: Karácsony

…vagy Móricz-Sabján Simon csányteleki életképe.

Móricz-Sabján Simon: Csanytelek

Ideraktuk hát mindkettőt.

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!