Anyák tiltakoznak a pár perces babák korai fürdetése ellen

Hírek

Oszd meg másokkal is

Bár az ENSZ Egészségügyi Szervezete, a WHO és az EMMI által kiadott legújabb szakmai irányelv szerint is elavult a protokoll, mely szerint a születés után szinte rögtön meg kell fürdetni az újszülöttet, mégis az ország számos szülészetén még mindig a napi rutin része az aranyórát megszakító káros gyakorlat. Emiatt a Másállapotot a Szülészetben!mozgalom és a Békés Születés(é)ért Támogatókör aktivistái a jeges Kettős-Körös vizébe merülnek Szanazugnál február 22-én 11 órakor, hogy felhívják a figyelmet a korai fürdetés gyakorlatának értelmetlenségére, az azonnali bőr-bőr kontaktus fenntartásának fontosságára az aranyórák alatt. Mint írják felhívásukban, „az anyától való elszakítás extrém stressz a baba számára pont abban az érzékeny időszakban, amikor a szervezete átáll a méhen kívüli életre! Amekkora próbatétel lesz aktivistáink számára a néhány fokos vízbe merülni, annyira sokkoló egy kisbaba számára megfosztva lenni az anya ismerős ingereitől, és néhány percesen egy vízcsap alatt fürdeni. Mi ezt az extrém kihívást önként vállaljuk, de a babákat erről senki nem kérdezi meg. Ha ők dönthetnének erről, biztosan az édesanyjuk mellkasán maradnának.”

Sokáig ugyanis egyszerűen nem gondoltak bele az ellátók, hogy az újszülötteket borító magzatmáz védi az újszülöttet például a kihűléstől, szabályozza a vércukorszintjét, a bőrkontaktus és az első szoptatás pedig rendkívüli jelentőségű. Ma már a WHO is azt ajánlja, hogy az első fürdetésnek leghamarabb a megszületés után 24 órával kellene megtörténnie, amennyiben ez kulturális okok miatt nem lehetséges, akkor leghamarabb 6 órával a megszületés után, illetve az anyát és a babát nem szabad elválasztani legalább 24 órán keresztül. Egy kutatás szerint a magzatmázzal borított babáknál, akiknél elhalasztották a fürdetést, sokkal sikeresebb volt a szoptatás, mert a máz segít felismerni az anya testének illatát, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a baba megfelelő technikával tudja bekapni a mellbimbót.

Mátyusné Gálik Zsuzsanna Békés Születéséért Támogatókör és Másállapotot a szülészetben! mozgalom szülészeti aktivistája, három gyermek édesanyja lapunknak elmondta, a kezdeményezés ötlete Békés megyéből jött, mert helyi szinten még mindig probléma, hogy az aranyóra alatt elviszik a babákat, a dolgozók pedig nem értik, miért lenne fontos a háborítatlanság. A helyzet azonban nemcsak a megyében, de országosan is jó néhány kórházban fennáll, annak ellenére, hogy 2019. decemberben megjelent az új, családbarát alapelvekre épülő szülészeti és újszülött ellátásról szóló szakmai ajánlás, amit minden kórháznak kötelessége lenne betartani.

Ebben azt írják, „a születést követő első órában nem ajánlott rutinvizsgálatok és beavatkozások végzése. Az újszülött mérése, vizsgálata, esetleg fürdetése legkorábban a második órában végzendők el. Ettől csupán akkor térünk el, ha az anya másként kívánja, illetve, ha az anya vagy az újszülött állapota miatt szükséges valamilyen beavatkozást vagy korábbi státuszvizsgálatot végezni. Az egészséges újszülött vizsgálata akár 24 óráig is halasztható, az első fürdetés pedig 24 óra utánra is halasztható.”  

Rövid bőrkontaktus

Az Ablak a világra nevű Facebook oldal édesanyák visszajelzése alapján készült statisztikái is azt mutatják, sok kórházban még mindig csak néhány percet engedik meg a megszakítás nélküli bőrkontaktust. Egyes statisztikák alapján az ország majdnem mindegyik szülészetén az a jellemző, hogy háromnegyed óránál tovább nem tart a bőrkontaktus, sőt vannak olyan helyek, ahol császármetszés után 12 órával láthatja először a babát az anya, de akkor is már csak felöltöztetve, nyakig pólyában. Anyukák gyakran azt nyilatkozzák, a kórházi protokoll szerint nem is lehettek volna ott a baba fürdetésénél, mégis sikerült elérniük, hogy vele maradhassanak, sőt sokan érezték úgy, hogy az adott egészségügyi intézményben a szokás gyakorlatilag előírja, hogy elvigyék a babákat, ezért nem jutott eszükbe ezen gondolkodni.

Fotó: Getty Images

„Jónéhányszor kérdeztük a kórházaktól, miért fürdetik meg szinte azonnal a babákat, és nem tudták megmagyarázni – mondja Zsuzsa. – Sokszor hivatkoztak arra, hogy a baba csúszós, kieshet az anyja kezéből, ami nyilvánvalóan elképzelhetetlen, de kaptunk olyan meghökkentő és nevetséges magyarázatot is, hogy ha nem mossák le, büdös lesz. Millió kutatás támasztja ma már alá a baba-mama egység fontosságát, nemcsak hüvelyi szülés, hanem császármetszés esetén is, ahol szintén kivitelezhető a bőrkontaktus, ha másképp nem is, akkor az apa flórájával találkozhat a baba.” Zsuzsa egyébként maga is megjárta saját kálváriáját: első szülésére még felkészületlenül érkezett, teljesen rábízta magát a rendszerre, másodszorra azonban már nagyon tudatosan készült, mégis kérése ellenére is kivették a kezéből a babáját – végül negatív tapasztalatai miatt lett aktivista. „Beláttam, ha sokat fizetek, tudatosan készülök, még akkor sem tudom kivédeni a szülészeti ellátásban uralkodó szokásjogokat, melyeknek több esetben semmilyen tudományos megalapozottságuk sincs, sőt egyáltalán nem követik a haladó kutatási eredményeket.”

Tulajdonképpen egy babona ellen tiltakoznak

Mechanikus viselkedésformák – így hívják azokat a hajdan berögzült, ám időközben értelmét vesztett magatartásmintákat, melyeket még akkor is ismételgetünk, amikor az adott helyzetnek már egyáltalán nem válik javára. Popper Péter egyik anekdotájában remekül szemlélteti ezt: egy nő mindig bundában érkezett egy pszichoterapeutához, de nem volt hajlandó a díványra dobni a kabátot. Mikor sokadszorra is ellenkezett, a terapeuta kiderítette, a nő nagymamájától jön a tiltás. Amikor a nagyi gyerek volt, az anyja megengedte, hogy a környékbeli gyerekekkel játsszon, de a lelkére kötötte, ne engedje nekik, hogy kabátjukat a díványra tegyék, nehogy belemenjen a kárpitba a tetű. A szokás továbböröklődött a családban, már senki sem tudta, miért, de csinálták. Kicsit hasonlóképp van ez a babák merítésének gyakorlatával is.

Iványi Anna szülésznő szerint bár a korai fürdetés gyakorlata, ahogy egyébként sok más protokoll is az egészségügyben a babona szintjén van, mégis olyan mélyen bele van ivódva a rendszerbe, hogy nagyon nehéz kigyomlálni, főleg, ha senki sem kérdőjelezi meg a létjogosultságát, hasznát. Szomorúnak tartja azt a tendenciát, hogy gyökeret vert egy szokás, aminek az okát sem tudjuk, mégis tudományos evidenciákkal kell most bizonygatni a fürdetés elhalasztásának egyértelmű előnyeit. „Semmilyen magyarázatot nem találtam arra, miért alakult ki a pár perces babák korai fürdetésének gyakorlata, és semmilyen érv nem szól mellette, sőt csak megzavar és kárt okoz, például leeshet a baba vércukra, testhőmérséklete, felesleges stresszt él át az anyától való elválasztás során. Az, hogy idegen kezek fogdossák, eltávolítja a saját védőrétegét, a magzatmázat, ami megnöveli a fertőzések veszélyét. Mondhatni úgy teszik ki potenciális veszélyeknek az újszülötteket, hogy annak semmilyen pozitív hozadéka nincs. Ez egy szokás, ami egyszerűen így rögzült. Persze indokolt lehet letörölgetni a babát, ha születése után rögtön magzatszurkot ürít, de ezt egyrészt lehet az anya testén is, másrészt a legtöbb újszülött nem csurom véresen jön a világra. Más kérdés, ha az anya kéri ezt, de a szülés utáni felfokozott hormonális állapotban a legtöbb anyát akkor és ott még nem zavarja, ha maszatos a baba, sőt az elsődleges késztetése az, hogy magához ölelje az újszülöttet, akinek szintén az anya testmelegére, az ismerős szagokra van szüksége.”

A szakember arra következtet, hogy a gyakorlat hátterében inkább logisztikai, munkaszervezési indokok állhatnak, például az, hogy az egészségügyi dolgozók minél gyorsabban kipipálják a feladatokat, letudják az adminisztrációt, noha az alacsony szülészszámok miatt nem feltétlenül van ok a rohanásra. „A korai fürdetésnek tehát semmilyen haszna nincs, különben ha így volna, negatív következményekkel járna az elhagyása” – hangsúlyozza a szülésznő, aki szerint hasonlóan furcsa eljárás a babák azonnali mérése, hiszen ezt a gyakorlatot a születés után két-három órával később is megejthetnék, de ennek legalább van történelmi eredete. “Nyilvánvaló, hogy baba és mama ne maradjon  felügyelet nélkül az első órákban, de fontos, hogy ne zavarják meg feleslegesen, míg a család ismerkedik az új tagjával.

A “zero separation” elve

Ma Magyarországon még mindig megeshet, hogy egy gyermeket 24 órára indokoltság nélkül elválasztanak az anyjától a szülés után, pedig minden azt bizonyítja, hogy a legideálisabb eljárás az úgynevezett „zero separation” elve volna. Nils Bergman, a perinatális idegtudományok szakembere több kutatásban is bizonyította, mennyire nem szükséges, sőt kifejezetten káros a szülés utáni közvetlen lefürdetés, a magzatmáz eltávolítása és babaolajjal való visszapótlása. Azt állítja, az édesanya teste a biológiailag normális gondozási hely az első órákban, amely teljes körűen biztosítja a kötődés és a laktáció természetes kialakulását. A zéró szeparáció az anyáknak is hasznos, hiszen az újszülött szemkontaktussal, a mellbimbó stimulációjával és kiadott hangjaival triggereli az új idegi áramkörök kialakulását az anyában, magyarán segíti az anyai ösztönök felébredését, de a sikeres szoptatáshoz is elengedhetetlen a gyermek-anya egysége. A tudós szerint bár az anyáknak megfigyelésre és gondozásra van szükségük az esetleges szövődmények megelőzésének érdekében, ezt leginkább a teljes figyelemmel a nő és a baba felé forduló dúlaszolgáltatás tudná biztosítani ebben az érzékeny periódusban.

És hogy mit várnak a szervezők az akciótól?  „Azt reméljük, hogy ez az akció felhívja az anyák, családok és az egészségügyi dolgozók figyelmét is a korai szeparáció ártalmaira. Sokszor látjuk azt, hogy az anyák sem informáltak ezekben a kérdésekben –  mondja Zsuzsa, és hozzáteszi – Ha elmegyek egy epeműtétre, azt nem kívánhatják meg tőlem, hogy tisztában legyek azzal, hogyan végzik a műtétet, vagy nekem kelljen kiválasztanom, milyen cérnával varrják össze a hegemet, de a szakemberek részéről elvárható, hogy ha döntési helyzetbe kerülnek, akkor megfelelően tájékoztassanak arról, milyen választási lehetőségeim vannak. Ebben a kérdésben a helyzet általában az, hogy az anyát ugyan megkérdezik, mi legyen a babával, de úgy teszik fel a kérdést, hogy abban benne van a válasz is. Például azt kérdezik, »ugye elvihetjük a babát megmosni«, »ugye édesanya nem bánja, ha…«, a szuggesztió pedig ilyenkor erősen hat, az anya több mint valószínű, hogy igennel fog felelni. Úgy látjuk, ha az anyák nincsenek kellően informálva arról, hogy akár mondhatnak nemet is, akkor nehezen változik a rendszer is, amely jelenleg olyan, mint egy hatalmas tengerjáró hajó, aminek meg kellene mozdulnia. Épp ezért minden irányból kell a támogatás és az összefogás ahhoz, hogy ne csak a hajó eleje, de a vége is irányba álljon” – hozza fel a hasonlatot az aktivista.

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!