Karantén és összezártság – Rámehetnek a párkapcsolatok, ha nem nézünk szembe a bennünk dolgozó érzelmekkel

Hírek

Oszd meg másokkal is

Nem lesz mindenkiből, azonnal asszertív-akrobata

Még a legjobb kapcsolatoknál is próbatétel, hogy a következő heteket összezárva, szinte egymást kerülgetve töltik várhatóan az emberek. Hogyan lehet ezt jól kezelni? „Mindenkinek egy csapásra rengeteg tennivalóval kell most megküzdenie. Olyasmikkel, amiket csak ő maga tud elintézni szeretteivel kapcsolatban. Olyasmikkel, amiket munkájában önmagának kell megoldania. A világ változásával együtt sok emberben tulajdonképpen a gyász dolgozik még akkor is, ha nem feltétlenül azonosítja be így az érzéseit – mondja Dr. Bátfai László pszichoterapeuta szakorvos, szupervizor-coach. „Mindez sok feszültséggel jár, hiszen a jelenlegi helyzet nem is nagyon áll másból, mint csupa kérdőjelből. Ezért nagy kérdés, hogy mennyire kommunikálunk nyíltan a kapcsolatunkban, mennyire ismerjük a másikat, mennyire vagyunk hajlamosak akár öntudatlanul is játszmázni. Fontos odafigyelnünk rá, hogy a szokásosnál aktívabban és nyíltabban kell beszélgetnünk egymással.”

Persze ezt a célt mindannyian ismerjük, azonban a mindennapokban nem is olyan egyszerű kivitelezni. Gyakran még magunk sem vagyunk tisztában azzal, ha játszmázni kezdünk. „Egy csapásra nem lesz mindenki asszertív-akrobata, de mindenképpen itt van ennek az ideje. Ahol nem nyílt a kommunikáció, ott arra várunk, hogy a másik kitalálja azt, mit is szeretnénk. Anélkül, hogy elmondanánk neki. Elképzelhető, hogy akár tapintatból, akár megszokásból arra a képre reagálunk, ami a fejünkben él életünkről, kapcsolatunkról és a másik emberről. Nem pedig arra, ami itt és most van. Ezek a jelek azok, amikre érdemes felkapnunk a fejünket, ha tapasztaljuk magunkon.”

Nem terhelni a másikat, de meghallgatni egymást

De mégis mit tudunk aktívan és tudatosan tenni annak érdekében, hogy akár ne csak a konfliktust kerüljük el, de még épülni is tudjon a kapcsolatunk az összezártságból? A szakértő szerint vannak erre egészen praktikus megoldások is. Az egyik fontos tényező természetesen a türelem. A másikkal, a másik hibáival szemben, azzal szemben, hogy nem az és nem úgy történik, ahogyan szeretnénk és nem feltétlenül úgy viselkedik a másik, ahogyan szeretnénk. „A türelem mellett még konkrétabb lépéseket is tehetünk. Talán a legfontosabb, hogy mindenképpen célszerű napirend szerint élnünk. A keretek segítenek abban, hogy biztonságérzetet adjanak, ráadásul így a társunk számára is kiszámíthatóvá válik a saját ütemtervünk. Az otthonlét ugyanis nem kell, hogy parttalan vagy eseménytelen legyen. Aki otthonról dolgozik, annak teendői vannak, a háztartás sem működik magától, fontos a saját magunkra fordított én-idő, illetve a barátokkal való kapcsolattartás is. Ne forogjon akörül a világunk, hogy a másikra reagálunk. Ne terheljük azzal, kizárólag a figyelmére várunk, adjunk teret egymásnak, igen, saját magunknak is.”

fotó: getty images

fotó: getty images

De mi okozhat igazán nagy meglepetést? Olyat, aminek hatására, a koronavírus miatt karanténba zárt kínaiak is inkább a szakítás mellett döntöttek?  Persze a bizonytalanság önmagában is váratlan reakciókat okozhat, de az is lényeges pont, hogy sok pár a mindennapokban viszonylag kevés időt tölt együtt. Arra voltak korábban berendezkedve, hogy egy megszokott menetrend szerint éljenek, minőségi időre pedig lehet, hogy alig volt korábban lehetőségük. „Szintén nagy változás, hogy az életünket mindannyian több síkon éljük. Mindenkinek akad a szűk családon kívül több más szférája is: munkahelyi, baráti kapcsolatok például. Voltak és vannak olyan témák, melyeket eddig nem otthon beszéltünk meg. Ezek most velünk maradnak, bennünk dolgoznak, és vagy magunkban őrlődünk, vagy belekényszerülünk abba, hogy a társunkkal osszuk meg. Jó lehetőség ez arra, hogy jobban, más oldalairól ismerhessük meg a másikat. Megérthetjük személyiségének eddig ismeretlenebb mélységeit, teljesebbé is válhat tőle a kapcsolatunk. Jó tudnunk, hogy egyes témák kapcsán ingerült is lehet a párunk, szégyenérzetet is átélhet, de kellő türelemmel és megértéssel át tudjuk őt segíteni ezen. Vállalni kell az őszinteséget és a megoldások keresését.”

Merjünk beszélgetni

A nehézségek nem vitás, hogy jelen lesznek. De azért meg is erősítheti a kapcsolatokat némi odafigyeléssel az összezártság. Kérdés persze, hogy hogyan. Dr Bátfai szerint leginkább az által, hogy még mélyebb kötelék és megértés alakul ki közöttünk. „Alkalom ez a másik jobb megismerésére annak minden vonatkozásában. Mód nyílik a másik érdeklődési körének megismerésére akár kulturálisan, akár életszemlélet illetően. Segít ebben, ha elfogadjuk, hogy mindenkinek van saját, egyszemélyes ideje is. Hiszen mindenkinek joga van arra, hogy egyedül legyen. Ahogyan  mindenkinek joga van hibázni is, valamint vállalni a hibáit. Jogunk van ahhoz is, hogy ne kelljen kitalálni a másik gondolatait és megfelelni esetleges közlés nélküli elvárásoknak. Ha ezeket szem előtt tartjuk, akkor komoly fejlődésen mehet végig a kapcsolatunk, mely valódi értékeket teremt.”

Ahhoz, hogy tisztán lássuk saját és partnerünk érzéseit, hasznos látni azt is, hogy mivel küzdünk most, mivel küzd a másik, milyen érzések kavarognak benne. Nem feltétlenül könnyű erről beszélni, „A feszültség bennünk van. Tele vagyunk kérdőjellel. Olyan érzésekkel, melyet ki sem merünk mondani, csak csendben félünk. Az egészségünk és szeretteink egészsége miatti aggódás nyomában szorosan ott van az egzisztenciális aggály, mely már egy átlagos hétköznapon is komoly terhet ró egy-egy családra. A bizonytalanság szintén szorongással tölti el az embert. Mindenki próbál megoldást találni, millió gondolat fut végig a fejünkön. Elvesztettük a tervezhetőség lehetőségét, és úgy érezzük, semmi nem lesz már olyan, mint régen. Ezek az érzések szeparálhatnak bennünket társunktól, de nem győzöm elégszer hangsúlyozni a nyílt kommunikáció fontosságát. Ha ugyanis merünk beszélgetni a bennünk lejátszódó érzésekről, és ha megértéssel hallgatjuk a másikat, akkor abból erőt meríthetünk mi magunk és kapcsolatunk is. Koncentráljunk az itt és mostra. Győződjünk meg kapcsolati szinten is arról, hogy mindent megtettünk, amire lehetőségünk van. És a jelenben igyekezzünk olyan módon élhetővé tenni az életünket, hogy a minőségi időből családunk és társunk mellett jusson önmagunkra is. A hirtelen jött teendők mellett az adott lehetőségek között készítsünk terveket, tűzzünk ki célokat rövidebb és hosszabb távra, alternatívák figyelembevételével. És használjuk ki az »itt és most«-ot, hallgassunk zenét, ha tehetjük napozzunk, tartsunk életben online minél több kapcsolatot. Figyeljünk a másikra. Sokkal fontosabbá válnak most az ember számára a szerettei, a megerősítések, a pozitív visszajelzések. Felértékelődnek a valódi értékek. Hogy folyik a víz a csapból. Hogy süt a nap. Hogy van kit megölelnünk. És ezek azok, amik valóban segítséget adnak, ezek azok, amik valóban igazán fontosak.”

Ők már berendezkedtek a karanténra

A cikk Forrása

Oszd meg másokkal is

Szólj hozzá!