Hétfőn hajnali kettőkor még mindig a képernyőt néztem. Csütörtökre kellett élesíteni egy ügyfél oldalát, a fejlesztő Szegeden ült, én meg itthon a konyhaasztalnál, és a listán még mindig ott virított négy nyitott pont. Ilyenkor az ember nem az időt figyeli, hanem azt, hogy meddig bírja józanul.
A gond az volt, hogy nem az agyam mondta fel a szolgálatot, hanem a lábam. Novembertől áprilisig ugyanabban a szobában dolgozom, és onnantól, hogy odakint öt fok alá esik a hőmérséklet, a papucson keresztül is érzem a padlót. Hiába megy a fűtés, hiába a pléd a széken.
A másik baj a hang volt. Az utcánk nem forgalmas, de reggel nyolckor elmegy a szemetes, kilenckor pedig a szomszédban indul a fűnyíró. Egy ügyfélhívás közepén ez nem apróság, mert vagy némítom magam félpercenként, vagy elnézést kérek harmadszorra is.
Az irodát évekkel ezelőtt adtam fel, és nem bántam meg. A munkám nagy része úgyis képernyő előtt zajlik, a megbeszélések fele videón megy, nekem pedig jobban megy a koncentrálás, ha nem kell utaznom. Egy dolgot viszont senki nem mond el előre: az otthoni munka annyit ér, amennyit a szoba, amiben ül az ember.
Két telet húztam le így, és a második után beláttam, hogy ez nem munkaszervezési kérdés. A szobával van baj, pontosabban azzal, ami a szoba és az utca között van.
A szomszéd, aki tavaly nyáron csináltatta meg náluk ugyanezt, egy szombat délelőtt, a kukák kipakolása közben mesélte el, mire jutottak.
Ő nem az árral kezdte, hanem azzal, hogy hol érdemes körülnézni. Azt mondta, keressek olyan helyet, ahol nemcsak képek vannak, hanem le is írják, mi történik a megrendelés után. Így nyitottam meg az ajtoablakbirodalom.hu oldalát még aznap délután, és ott mindjárt az elején tisztázzák, hogy nem webshopként, hanem szaküzletláncként működnek, több tucat szaküzlettel országszerte.
Ez nekem, aki a munkája nagy részét online intézi, elsőre furcsa volt. Aztán rájöttem, hogy pont ez a jó benne. Az ajánlatot online is el tudom indítani, de a végén van egy hely, ahova bemehetek, megfoghatom a profilt, és megkérdezhetem, hogy a bukó-nyíló szárny tényleg elfér-e a redőnytok alatt.
Az ablakcsere előnyeit egyébként ugyanezen az oldalon szedik össze, és őszintén szólva nem az szólított meg, ami a legszebben hangzott. A hőszigetelés javulása és a rezsi csökkenése persze fontos, az ingatlanérték növekedése is jó hír. Nekem viszont a zajszigetelés volt a döntő érv, mert az én munkámban ez konkrét munkaidőt jelent.
Volt egy praktikus részlet is, amire nem gondoltam előre. A régi szárnyakat sok városban díj ellenében elszállítják, ha a helyi szabályok engedik. Egy panelparkolóban ez nem apróság: nem nekem kell kitalálnom, hova kerül négy öreg ablakkeret.
A választás nálam végül nem a legdrágább verzió lett. Bementem, megnéztem két profilt egymás mellett, és elmondtam a kollégának, hogy nekem az utcazaj a fő szempont, nem a látvány. Ő ez alapján javasolt megoldást, és nem próbált többet eladni annál, mint amennyi egy harmadik emeleti lakásnál értelmes.
A beépítés két nap volt. A csütörtöki élesítést végül elhalasztottam egy héttel, ami előtte elképzelhetetlennek tűnt, utólag viszont a legjobb döntésnek bizonyult. Amikor másnap reggel visszaültem a gép elé, az első dolog, ami feltűnt, nem a meleg volt, hanem hogy a szemetes elment az utcán, és én ezt csak akkor vettem észre, amikor kinéztem.
Azóta januárban is le tudok ülni papucsban dolgozni, és a hívások közben nem kell magyarázkodnom. Egy komplett ablakcsere nem olcsó mulatság, ezt nem szépítem, de nálam ez volt az első olyan beruházás évek óta, ami a mindennapi munkámon látszik. Az ajtoablakbirodalom.hu oldalán azóta a redőnyt is kinéztem, mert nyáron a másik irányból jelentkezik ugyanez a gond, és ezúttal nem akarok megint két évet várni vele.