„Láttad, hány hozzászólás jött az éjjel a pörköltes videód alá?” – kérdezte a kolléganőm a hűtőkamra előtt. Nem láttam, mert hajnalig a konyhán álltam. A telefonomon aztán ott volt: pár száz megtekintésből egyik napról a másikra több ezer lett, a kommentek fele pedig angolul jött, Kanadából, Írországból, valahonnan Ausztráliából. Kérdezték, mi az a lecsókolbász, és hogy lehet-e paprika helyett mást tenni bele. Később kiderült, hogy egy külföldi gasztrooldal tette ki a videót a heti válogatásába, és onnan indult el a lavina. Furcsa érzés volt, hogy egy ismeretlen szerkesztő egyetlen kattintása így felforgatja az ember hetét.
Csak annyit tudtam válaszolni, hogy „thank you”, és ettől rosszabbul éreztem magam, mint egy odaégett rántástól.
Másnap este egy nyelvtanulós fórumon kezdtem keresgélni, mit csinálnak azok, akiknek nincs rendes munkaidejük.
Az első téma pont rólam szólt: valaki angol magántanár után érdeklődött váltott műszak mellett. Az egyik válasz szerint az angol magántanár ilyenkor csak akkor működik, ha a tanár is hajlandó éjfélkor órát tartani. Alatta egy felhasználó belinkelte ezt: Angol magántanár, nyelvtanulás, nyelvtanfolyam, nyelviskola, és azt írta, nézzem meg a Hollywood Nyelvstúdió nyitvatartását. Az oldal szerint ott nem kell bejelentkezni, délelőtt, délután, este vagy szombaton is be lehet ülni tanulni.
Délelőtt pont szabad vagyok. A videó alá azóta is jönnek a kérdések, én pedig mindet elmentem, hogy pár hónap múlva magam válaszolhassak rájuk. Addig a Hollywood Nyelvstúdió oldala ott van a telefonom könyvjelzői között, a fűszerboltos lista mellett.